Az autoimmun májgyulladás egy olyan betegség, melynél a szervezet immunrendszere megtámadja a májsejteket. Ez az immunválasz a máj gyulladását okozza, melyet hepatitisnek is neveznek.
Az autoimmun hepatitisek megjelenhetnek önálló kórképként vagy más szisztémás autoimmun betegséghez társulva. Az autoimmun májgyulladásos betegek közel 70%-a nő.
Az alábbiakban az autoimmun májgyulladás tüneteivel, diagnosztizálásával és kezelésével ismerkedhet meg.
A betegség elég súlyosnak tekinthető, és ha nem kezelik, rosszabbodhat. Az autoimmun májgyulladás általában krónikus, évekig tartó betegség, mely májcirrózishoz, végül májelégtelenséghez vezethet.
Az autoimmun májgyulladás 1-es típusa sokkal gyakoribb, bármely életkorban kialakulhat, de általában fiatal felnőttkorra jellemző. A 2-es típusú autoimmun májgyulladás ritkább, általában a 2-14 éves korú lányokat érinti, bár felnőtteknél is kialakulhat. A 3-as típus az esetek több mint felében más autoimmun betegséggel társul.
Az autoimmun májgyulladás tünetei
- fáradtság
- májnagyobbodás
- sárgaság
- bőrkiütések
- viszketés
- ízületi fájdalom
- hasi diszkomfortérzés
- hányinger
- hányás
- étvágytalanság
- sötét vizelet
- szürkés színű széklet
Az autoimmun májgyulladás előrehaladott állapotában előfordulhat a hasüregben folyadék, valamint nőknél leállhat a menstruáció.
Az autoimmun májgyulladás diagnosztizálása
Vérvizsgálat segítségével az autoimmun májgyulladás diagnosztizálásához az autoantitestek kimutatása is szükséges. Míg az antitesteket az immunrendszer a baktériumok és vírusok elleni harcra termeli, az autoantitestek megtámadják a test sejtjeit. Autoimmun májgyulladás esetén az immunrendszer egy vagy több típusú autoantitestet termel.
Májbiopszia esetén a májból vett szövetmintát mikroszkóppal megvizsgálva diagnosztizálható az autoimmun májgyulladás, valamint megállapítható a betegség stádiuma.
Az autoimmun májgyulladás kezelése
Az autoimmun májgyulladás korai diagnosztizálása esetén a betegség kezeléssel kontrollálható, elkerülhető a rosszabbodás.
Az elsődleges cél a túlműködő immunrendszer elnyomása vagy lelassítása gyógyszerekkel. A kezelés alapját a kortikoszteroidok adása jelenti, ezzel egy időben cytostaticus szer, legtöbbször azathioprin adása történik. A dózis beállításánál a lehető legalacsonyabb szintet próbálják megállapítani, mellyel a betegség még megfékezhető.
Forrás:
Autoimmun hepatitis, 455-456 old.
Herold: Belgyógyászat ( B+V Lap- és Könyvkiadó Kft 2003 )
British Liver Trust / Fighting Liver Disease